A kérdés azonban továbbra is az, hogy ezek a tervek mennyire lesznek képesek meggyőzni a befektetőket. Éppen a költségvetési stratégiák hitelességén múlik, hogy az országok fenntartják-e a kedvező finanszírozási feltételeket, vagy magasabb kockázati felárat kell elfogadniuk. A leglátványosabb példa ma Franciaország, ahol a magas adósság és a politikai bizonytalanság kombinációja nyomást gyakorol az adósságszolgálati költségekre, ami viszont növeli az államkötvénypiac volatilitását.
A járványügyi vészvásárlási programot (PEPP) illetően az Európai Központi Bank 2024 decemberében minden kapcsolódó újrabefektetést megszüntetett. Ez azt jelenti, hogy a magán- és közszektorbeli értékpapírok vásárlását a befektetőknek a központi bank közvetlen támogatása nélkül kell végrehajtaniuk. Emellett az olasz és a német államkötvényhozamok közötti különbség az év elején a 100 bázispontos küszöb alá csökkent. Erre a hadsereg finanszírozását és a gazdaság támogatását célzó 500 milliárd eurós alap létrehozását követően került sor.
A bankszektor viszont viszonylag erős tőkehelyzettel lép be ebbe a környezetbe. Az átlagos CET1-ráta 2025 első negyedévében 16 százalék felett stabilizálódott, és a legutóbbi stressztesztek azt mutatják, hogy a bankok ellenállóbbak, mint 2023-ban. A problémát azonban a piaci mozgásokra való nagyobb érzékenység jelenti, mivel a bankok nagyobb mennyiségű - becslések szerint 3,9 billió euróra becsült - államkötvényt tartanak. Még ha a portfóliók diverzifikáltak is, a hozamok hirtelen emelkedése nem realizált veszteségekhez vezethet, ami jellemzően a likviditási mutatókban és az értékpapírok fedezetként való felhasználhatóságában mutatkozik meg.
A hitelpiaci fejlemények egyelőre vegyes képet mutatnak. A bankok változatlanul tartják a vállalatokra vonatkozó hitelezési standardokat, ami bizonyos fokú stabilizálódásra utal. A vállalkozások hitelkereslete ezt követően kissé megélénkült, de végső soron a kereskedelmi konfliktusokhoz és a globális lassuláshoz kapcsolódó bizonytalanság visszafogja. A háztartások viszont a jelzáloghitel-kamatlábak érezhetőbb csökkenésére várnak, ami támogatná a lakáspiacot. Összességében azonban továbbra is igaz, hogy a hitelezési feltételek nem szigorodnak, de enyhülésük valószínűleg fokozatos és szelektív lesz.
Az eurózóna inflációja időközben megközelítette az EKB célját, augusztusban elérte a 2,1 százalékot. Konkrétan az élelmiszerek, alkohol és dohányáruk árai 3,2 százalékkal emelkedtek, szorosan követve a szolgáltatásokét 3,1 százalékos emelkedéssel. Az energiaárak viszont ellentétes dinamikát mutattak, 1,9 százalékkal csökkentek. Ezen adatok alapján az Európai Központi Bank a júniusi kamatcsökkentés után óvatos szünetre lépett, amit megerősített a szeptemberi döntés, miszerint a kamatlábakat 2,15 százalékon tartja. A jövőbeli pálya szokás szerint elsősorban az adatoktól és az egyes tagállamok költségvetési politikájának alakulásától függ majd.
